Mi a tekintély?
A FIAT projekt a tekintély definícióját használja megelőző és tartalomtól független cselekvési ok.
Más szóval, A személynek van tekintélye, ha B személy úgy érzi, követnie kell az utasításait mert az utasítás A személytől érkezett.
Egy példa lehet az, amikor egy sportolót az edzője arra utasít, hogy a meccs közben cseréljen pozíciót a pályán. A sportoló azt gondolhatja, hogy a pozícióváltás rossz ötlet. Lehet, hogy nem akarják megtenni. Vagy lehet, hogy egyáltalán nincs határozott elképzelésük az irányról. A lényeg az, hogy úgy érzik, követniük kell az utasítást, mert az edzőjük adta azt.
Miért fókuszál a projekt a tekintélyre?
A projekt a tekintélyt elemző keretként használja fel a különböző kormányzati rendszerekben fennálló intézményközi kapcsolatok vizsgálatához. Más szóval, a projekt a tekintélyt vizsgálja, mert úgy gondoljuk, hogy az az alkotmányos kormányzásról fog általánosabban beszélni.
A tekintélyt azért választották, mert ez egy fontos, de kevéssé feltárt része annak, amit a hatalmi ágak szétválasztásáról tudunk.
A hatalmi ágak szétválasztásával kapcsolatos kutatások nagy része az intézmények függetlenségére irányul. Bár a függetlenség kritikus fontosságú a hatalmi ágak szétválasztásához, ez csak egy része a történetnek. A függetlenség megvédi egy intézmény hatalmát – de nem sokat mond arról, hogy mikor és hogyan fogják ezt a hatalmat felhasználni.
Itt jön képbe a tekintély. Egy intézmény hajlandósága arra, hogy élje hatáskörét, úgy véljük, összefügg az erre vonatkozó felhatalmazással. Ezért az intézmények tekintélyét vizsgálva sokkal többet megtudhatunk arról, hogyan is működnek a köztük fennálló kapcsolatok.
Itt olvashat bővebben arról, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának elemzése során a függetlenségre és a tekintélyre is ki kell térnie:
Miért éppen most készül el a projekt?
Köztudott, hogy a tekintély hagyományos jogi fogalmainak vannak korlátai. Számos alkotmányos rendszer alapfeltevése az, hogy a törvény hatalmat ruház a tisztviselőkre; és hogy ezeknek a tisztviselőknek a formális utasításait parancsként értik és engedelmeskednek. Az a jogrend, amely az embert valami megtételére utasította, történelmileg a fiat.
Ezt úgy írhatjuk le, mint a „hatóság, mint parancs”. A tekintélyt olyan dolognak tekinti, ami rögzített és stabil. Ezt a törvény adja, és ezért betartják.
A valóságban azonban egyértelműnek tűnik, hogy egy intézmény – vagy a kormány egésze – tekintélye összetettebb kérdés. Ez különösen igaz akkor, amikor a „parancskénti tekintély” gondolatát gyengítette más potenciális tekintélyforrások megjelenése, valamint a politikával vagy a kormányzattal szembeni, szokás szerint növekvő közbizalom.
Ez szerintünk azt jelenti, hogy a tekintélyt a követelés nem pedig a parancs. A tekintély ebben a nézetben instabil és idővel változni képes. Amikor egy intézmény egy személyt vagy más intézményt utasít valamire, akkor azt állítja, hogy erre jogosult. Ennek a követelésnek a sikere attól függ, hogy az intézmény milyen alapokon nyugszik a kormányzaton belül. A projekt ezt kívánja megvizsgálni.
Hogyan lehet vizsgálni a hatóságot?
A projekt a tekintélyt vizsgálja a különböző tudományágak különböző módszereinek kombinációjával.
Ez azért van így, mert úgy gondoljuk, hogy ezek a különböző megközelítések mindegyike egy fontos, de hiányos részét meséli el kormányzati rendszereink működésének történetéből.
Például egy intézmény tekintélyének egyik módja a formális jogi hatáskörök elemzése. Ez megmondja, hogy egy intézménynek mekkora jogi hatalma van, és mikor jogosult azt használni. Azt azonban nem árulja el, hogy az intézmény ténylegesen él-e ezzel a jogkörrel, vagy bárki is betartja-e, ha igen.
Egy másik módja annak, hogy megvizsgáljuk egy intézmény tekintélyét, ha megkérdezzük az embereket, mennyire népszerű az intézmény. Ez hasznos képet ad arról, hogy a közvélemény hogyan vélekedik egy intézményről, arról, hogy megbíznak-e benne, vagy vélhetően legitimnek tekintik-e az utasításait. Ez azonban nem feltétlenül fogja megmondani, hogyan vagy miért jutottak el ezekhez a hiedelmekhöz, vagy mikor változhatnak meg a nézeteik.
A projekt működési feltételezése az, hogy egy intézmény tekintélye relatív és rekurzív, vagyis a formális jogi szabályok és a működésük társadalmi kontextusa között folyamatos kapcsolat van, amely formálja és újraformálja az intézmény tekintélyét.
Azáltal, hogy különböző technikák segítségével vizsgálja meg, hogyan jön létre és tart fenn a jogosultságot a különböző rendszerekben, a projekt azt reméli, hogy többet megtudhat erről a kapcsolatról és annak működéséről.
Magyar 
English (UK) 
Svenska 
Polski 
Español