Repedések az alapokon?

Az alkotmányos hagyomány és az alkotmányos kultúra közötti feszültség feltárása az Egyesült Királyságban a népszavazásokról és a skót függetlenségről.

Szerző: Nicky Gillibrand, Somsubhra Banerjee és Eoin Carolan

A javasolt skót függetlenségi népszavazásról szóló határozatában a Legfelsőbb Bíróság foglalkozott a népszavazások helyzetével és jelentőségével kapcsolatos folyamatos bizonytalansággal az Egyesült Királyság alkotmányos struktúráján belül. A Legfelsőbb Bíróság ebből az alkalomból tovább megy, mint az I. Millerhez hasonló korábbi ítéletek, és közvetlenül mérlegeli a népszavazás e végzésének következményeit. Ezenkívül a Bíróság kifejezetten gyakorlatias megközelítést alkalmaz, amely elismeri a népszavazás eredményének státuszát és erejét Nagy-Britannia tágabb alkotmányos kultúrájában. A Bíróság ezen a ponton úgy értékelte, hogy a skót függetlenségről szóló népszavazást a népakarat demokratikusan hiteles kinyilvánításának tekintenék, amely kihat az Unió legitimitására (vagy másra).
Ez alapvetően egy empirikus állítás a skóciai és a brit kortárs kultúráról. Ebben a tekintetben az állítást teljes mértékben alátámasztják azon terepmunka eredményei, amelyeket Anglia és Skócia különböző pontjain végeztünk. Az a javaslat, miszerint a skót népnek jogában áll kötelező erejű népszavazást tartani a függetlenségről, szinte egyöntetűen támogatták a választók a földrajzi és politikai spektrum minden részéről.

A teljes cikk elolvasásához kattintson itt: